2015. október 14., szerda

19. - Mi ez ha nem szerelem? +18

Sziasztok! :)
Eszméletlenül sajnálom, hogy ilyen sokat késtem a résszel, de reménykedek benne, hogy azért még nem felejtettétek el teljesen a történetet.
Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ebben a fejezetben +18-as rész is lesz, így mindenki saját felelősségére olvassa!
Eddig mindig szerdánként hoztam az új részeket, de ez mától megváltozik, mert most péntekenként fogom.
Úgy gondolom, hogy a többség hétvége fele tölt több időt interneten, mint a hét közepén.
A fejezetben a bálról lesz szó. Nem tudom, hogy fogok e meglepetést okozni ezzel a résszel, de az olvasás során úgy is rájöttök, hogy mire célzok.
Jelenleg megint el akadtam az írással, szóval ne haragudjatok majd rám, ha ritkábban hozom a részeket.
Próbálok igyekezni, de a suli mindig közbe szól...
A napokban kigondoltam még egy történetet, úgyhogy lehetséges, hogy a jövőben új blogom nyílik. Ezzel a bloggal pedig nem biztos, hogy olyan szinten fogok tudni foglalkozni, mint ahogy szeretnék..:(
Jó olvasást! :)
Puszi :*

~ Nem tökéletes, de minden megvan benne, amire vágyom.

# Hope
A báli előkészületek nem úgy alakultak, ahogy azt terveztem. Úgy volt, hogy Nathan jön értem, hogy elvigyen a suliba, de apu megtiltotta. Attól tartott, hogy Nath piálni fog és úgy nem vezethet. Így hát engem apu visz, Nath-et pedig az anyja és majd a sulinál találkozunk. Azt a rózsaszín ruhát vettem fel, amit Nathan választott, azon a vásárlásos napon. Már vagy tíz perce el kellett volna indulnunk, de apu csak nem akarta letenni a telefont. Azzal magyarázata a késést, hogy nagyon fontos üzletféllel tárgyalt. Nem tudta volna neki megmondani, hogy visszahívja később? A kocsiban szinte kiabálni tudtam volna, mert apu olyan lassan vezetett, hogy egy csiga is leelőzött volna minket. Nem akartam elkésni, de már megtörtént. Már vagy negyed órával ezelőtt a sulinál kellett volna lennem. Apu, alig hogy leparkolt az iskolánál, már egyből ugrottam ki a kocsiból.
- Hívj, ha bármi van! - kiáltotta utánam, de én már becsaptam a kocsi ajtaját és szaladtam a bejárat felé.
Könnyed észrevettem Nathan-t, mert ő meg pár ember állt a bejáratnál.
- Nathan! - ugrottam a nyakába. - Ne haragudj, hogy elkéstem... csak... csak... - lihegtem
- Hé! - mosolyodott el. - Semmi gond. Gyönyörű vagy. - nézett rajtam végig.
Én is ránéztem és tetőtől talpig végig mértem. Most fogok elájulni. Fehér igen, fekete nyakkendő, fekete öltöny, fekete farmer és fekete magasszárú sportcipő. Sohasem láttam még ilyen szexinek! A szívem egyre gyorsabban zakatolt, a légzésem akadozott lett és a lábam között bizseregni kezdtem. Egyértelműen felizgultam. Beharaptam az alsó ajkamat és a szemeibe néztem.
- Én is nagyon szeretném harapni. - hozzá ért az ajkamhoz, mitől kiszabadult a fogaim rabsága közül. - Gyere.
Megfogta a kezemet és befelé kezdtünk menni. A tornaterem ajtaja előtt egy kisebb színpadot állítottak fel, hogy ott fényképezkedhessenek a párok és a barátok. Biztos voltam abba, hogy ezt az estét soha nem fogom elfelejteni. Az összes fiú kicsípte magát és szerintem a legtöbb lány a báli ruhára költötte el az összes zsebpénzt. Ezen az estén nem számított, hogy kit vettek be és kit rúgtak ki a focicsapatból. Ezen az estén teli torokból énekelünk együtt olyanokkal, akikhez alig szóltunk. Ezen az estén csak Nathan-é leszek és ő pedig az enyém. Úgy döntöttem, hogy ez az este csak is a miénk lesz és szeretném, ha minden tökéletes lenne. Felmentünk a színpadra, hogy mi is megörökítsük ezt az estét. Nathan mögém állt és a hasamnál összekulcsolta a kezét, én a kezeimet az övére tettem és mosolyogtunk, addig míg a vaku meg nem villant. A tornaterem tele volt lufikkal, disco gömbökkel és egy nagy színpaddal, ahol a DJ diktálta az ütemet. Az egyik falnál asztalok sorakoztak fel, ahol ételek és italok voltak.
- Egy innivalót? - kérdezte Nathan.
- Inkább egy táncot.
Egymásra mosolyogtunk, majd bemasíroztunk a tömegbe. Közbe egy-két ismerős arcnak köszöntünk, de nem álltunk le beszélgetni. Egy ütemesebb zene szólt, de ettől eltekintve Nathan nyaka köré fontam a karjaimat, ő pedig a derekamra tette a kezét és így táncoltunk, lassan. Egyfolytában egymás szemébe néztünk és közben mosolyogtunk.
- Azt szeretném, hogy a mai estét velem töltsd el. - súgta a fülembe.
- Nálatok? - kérdeztem vissza.
- Aha.
Eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Úgy érted, hogy... - nem mertem nyíltan rákérdezni, hogy "azt" tervezi-e.
- Igen, ha te is szeretnéd.
Elmosolyodtam, majd bólintottam egyet. Igen! Mindennél jobban szeretnék vele lenni! Beleszerettem! Görcsbe rándul a gyomrom, ha csak rápillantok. Mindig mosolyt csal az arcomra. Biztonságban érzem magam a karjaiba és tudom, hogy nyugodtan becsukhatom a szemeimet, amikor vele vagyok. Mi ez ha nem szerelem?
- Hölgyek és urak! - szólt bele a mikrofonba a diákbizottság elnöke. - Fiúk és lányok! Hercegek és hercegnők. Megkérném a tavalyi téli bál királynőt és királyt, hogy jöjjenek fel a színpadra és adják át a koronát az idei győzteseknek.
- Mindjárt jövök. - súgta oda Nathan és a színpad felé vette az irányt, mivel tavaly ő nyerte meg egy lánnyal.
Néztem, ahogy felmegy a színpadra és megáll egy barna, rövid hajú lány mellett. Bizonyára ő volt tavaly a bálkirálynő. Egy-egy borítékot kaptak. Nathan valami olyasmit mondott, hogy örül ennek a megtisztelésnek, hogy ő adhatja át a koronát, de nem igazán figyeltem rá. Brittany-t figyeltem, aki fellökdöste az embereket, hogy közelebb kerüljön a színpadhoz.
- Az idei téli bál király győztes... nem más mint... - hatásszünet. - Ryan Luzt. Gratulálok!
A említett srácot a barátai megölelték és hátba veregették, majd felment a színpadra, ahol gratuláltak neki. Nathan kezet fogott vele, de nem ő tette a fejére a koronát, hanem az a lány.
- A téli bál királynő címet... pedig... - szólt bele a mikrofonba a lány. - Nem más kapja mint... Brittany King!
Ki gondolta volna? A kis királylány legyezgetni kezdte magát, jelezve, hogy mindjárt elsírja magát. Szerintem ha tehetné, elkiáltaná magát, hogy mindenki nyomi, ő pedig egy csoda. A lány gratulált neki két puszival, majd Nathan feltette neki a tiaráját. Láttam Nathan-ön, hogy már szabadulni akart, de Brittany megfogta a nyakkendőjét és megpuszilta az ÉN PASIM arcát. Ökölbe szorítottam a kezemet és már indultam is volna fel a színpadra, hogy jól megfojtogassam a kicsi kis királynőt. Nem csoda, hogy a téli királynő címet kapta meg, hiszen olyan zord és hideg az egész lány gyerek. Egy csepp melegség sem árad belőle. A mikrofonba bejelentették, hogy hagyjuk szabadon a táncparkettet, hogy a királyi páros megejtse első királyi táncát. Odasétáltam a színpadhoz, hogy Nathan-nek ne kelljen keresgélnie a tömegben.
- Sajnálom, hogy ne te nyertél. - ölelt meg.
- Már így is nyertes vagyok, mert velem vagy. - odabújtam hozzá és beszippantottam férfias illatát.
- Lelépjünk? - kérdésére csak bólintottam.
Átgázolva a tömegen, megkerestük Nathan anyukáját, hogy szóljunk neki, nem kell haza vinni minket, mert inkább gyalog megyünk. Az anyukája, századszor is megtekerte a fejét, és újra kijelentette, hogy inkább tart pár perces szünetet, de ilyen hidegbe nem fogunk gyalog hazamenni. Erre mi mindig azt válaszoltuk, hogy nem kell fáradozni, nem nagy távolság.
- Gyerekek. - sóhajtott fel. - Értem én, hogy kettesbe akartok lenni, de ilyen hidegbe nem hagyom, hogy gyalog menjetek.
- Anyu. - nyögött fel Nathan.
- Kisfiam, én is voltam tini és tudom, hogy ebben a korban tombolnak a hormonok, de akkor sem fogtok gyalog haza menni. Na, irány a kocsi!
Nem tudtam eldönteni, hogy a kijelentésén nevessek vagy ássam el magam, mert tudja, hogy mit fogunk otthon csinálni. Úristen! Milyen nagy csitrinek nézhet most engem? És ezek után, hogy fogok majd a szemébe nézni? Tudni fogja, hogy nem csak aludni fogunk ezen az éjszakán. Beültünk a kocsiba, majd elővettem a kistáskámból a telefonomat és SMS-t írtam Nathan-nek, aki mellettem ült. Tudom, hogy ez hülyeség, de akkor sem szerettem volna az anyja előtt ilyenekről beszélgetni.

Hope Collins:
Anyád tudni fogja, hogy mit fogunk csinálni este!

Nathan Sykes:
Komolyan? O.o Egy méterre vagyok tőled, de te sms-ezel. Amúgy meg azt gondol, amit akar...

Hope Collins:
De, hogy fogok ezek után anyud szemébe nézni. Egyfolytában azon fog járni az eszem, hogy lefeküdtem a fiával!!

Nathan Sykes:
Akkor ne feküdj le a fiával...

Hope Collins:
De szeretnék. *nyögés*

Nathan Sykes:
A nyögést későbbre halaszd. ;)

- Megérkeztünk! - parkolt le Nathan anyja a házuk előtt. - Kaja van a hűtőben, ha megéheznétek. Jessica valami barátnőjénél alszik, szóval lehetőség szerint ne gyújtsátok fel a lakást. Én visszamegyek a suliba, aztán majd valamikor éjfél után érek majd haza.
Elköszöntünk tőle és kiszálltunk a kocsiból. Bementünk a házba, ahol finom melegség csapta meg az arcomat. Levetettük a kabátjainkat, ami Nathan esetében az öltöny volt és a cipőnkből is kibújtunk.
- Kérsz valamit enni, inni? - kérdezte.
- Igen.
- És mit? - már indult a konyha felé, de megfogtam a karját és visszahúztam magamhoz.
- Téged. - suttogtam az ajkaira.
A kezemet a nyaka köré fontam és egy puszit leheltem a szája sarkába. El akartam húzódni, de ő a tarkómnál fogva közelebb vont magához és megcsókolt. Nem siettük el a dolgot, finoman ízlelgettük egymás ajkát, közben Nathan puha hajába túrtam és a számat elhagyta egy sóhaj.
- Gyere. - szakadt el tőlem
Kéz a kézben felmentünk a szobájába, majd a szoba ajtaját kulcsra zárta. Nathan mögém lépett és a fedetlen nyakamat kezdte el csókolgatni és harapdálni. Egyre szaporábban vettem a levegőt. Annyira az érintése hatása alatt voltam, hogy pár pillanatra azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Csak ő számított. Keze az egész testemet bejárta, majd megállapodott a ruhám cipzárjánál. Elszakadt a nyakamtól és őrjítő lassan lehúzta a cipzárt, ami a földre hullt. Kiléptem a ruhámból és feléje fordultam. Ott álltam előtt egy apró bugyiban és pánt nélküli melltartóban.
- Gyönyörű vagy. - mondta, majd végig simított a karomon és a hasamon.
Közelebb léptem hozzá, kigomboltam a nadrágját és lehúztam a sliccét, majd megfogtam az ingét és kirángattam a gatyából. Miközben az ingét kezdtem el kigombolni, Nathan lecsúsztatta magáról a nadrágját. Akarva - akaratlanul is a fekete boxer alsójára vándorolt a tekintetem. Elértem az utolsó gombhoz, majd benyúltam az inge alá és a válláról lesimítva segítettem levenni neki azt. Körmeimet finoman végig húztam a felsőtestén. Ajkaink újra egymásra találtak, de ez a csók sokkal gyorsabb és szenvedélyesebb volt. Nathan, a derekamnál fogva tolni kezdett az ágy felé. Mikor éreztem, hogy a lábam megakad az ágy szélénél, elszakadtunk egymástól és az ágyra feküdtem. Szétnyitotta a lábaimat és közéjük fészkelte magát, úgy hogy a férfiassága pont a nőiességemnél volt. Felnyögtem. Végig simítottam a hátán, le a seggéig, majd vissza, miközben Nathan a nyakamat csókolgatta.
- Szeretlek Nathan! - leheltem a nyakába.
- Én is szeretlek Hope.
Keze végig vándorolt a testemen és benyúlt a bugyim alá és simogatni kezdett. Halkan felnyögtem az érintésére. Belém nyomta egy ujját és ütemesen mozgatni kezdte ki-be, miközben a nyakamat harapdálta és szívta.
- Nathan. - nyögtem és belemarkoltam a hajába.
El sem tudom mondani, annyira élveztem az érintését, de nem így akartam elmenni. Finoman eltoltam a kezét. A testünk között levezettem a kezemet a férfiasságához. Boxeren keresztül simogattam a már elég kemény farkát. Torkából egy férfias nyögés szaladt ki. Elhúzódott tőlem, majd felállt és az íróasztalához ment. Az egyik fiókból kivett egy óvszer. Lehúzta a bokszerét, amiből "kiugrott" a férfiassága. Követtem a példáját és én is gyorsan lehúztam a bugyimat. Nathan leült mellém és magára húzta az óvszert. Újra a lábam közé akarta fészkelni magát, de nem hagytam neki. A mellkasánál fogva letoltam az ágyra. A lábamat átvetettem rajta, megfogtam a férfiasságát és lassan ráereszkedtem. Mind a kettőnk száját elhagyta egy nyögés. Nathan mellkasára hajoltam és úgy kezdtem el mozogni lassan. Sehová sem sietünk. Nathan keze bejárta az egész testemet, miközben a nyelvünk egy táncba forrt össze. Lihegtünk, nyögtünk és egymás nevét mondogattuk. A seggem alá nyúlt és alulról döfködni kezdett. Megfeszült a testemet, majd rázkódni kezdtem.
- Én... - nyögtem a fülébe.
- Én is...
Ennyi kellett és elélveztem. Még párat döfött, megmerevedett és ő is hangosan elélvezett. Egy pillanatig még ebben a pózban voltunk, aztán legördültem róla. Próbálom lelassítani a lélegzetemet, nem nagy sikerrel. Hú! Ez döbbenetes volt!