2015. május 29., péntek

1. - Hello Gloucester!

Sziasztok!:)
El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire jó nap ez a mai! :D
Csak délig voltam suliba, mert délután valami megbeszélés lesz / volt, így előbb kiengedtek minket. A töri tanár rájött, hogy már csak 5 óránk van és mivel az utolsó órán nem tud íratni, így már nem írunk belőle témazárót! Juhéé!!!:D *fellélegzés*
Megszeretném osztani veletek a másik boldogságom forrását, hogy ti is tudjatok velem örülni. Ma van a szülinapom, úgyhogy hurrá én!:D We're going to a party tonight!! 
Na, és persze a másik jó hír nektek, hogy meghoztam a következő részt! 
Remélem tetszeni fog! :)
Puszi :*


# Hope
Hope!
Azt gondoltam, hogy ez is csak egy kaland lesz, úgy mint a többi. Tudod, iszogatunk és egyszer csak már az ágyban találjuk egymást és másnap reggel elfelejtünk mindent, ami történet közöttünk, de ez más volt! Sokkal több! Nem tudom neked elégszer megköszönni, hogy a borzalmas téli szünetet felejthetetlenné tetted. Amikor az emlékek újra az eszembe jutnak, vigyorgok, mint valami idióta.
Emlékszel, amikor kimentünk az erdőbe? Elcsúsztál egy jeges részen és kiszakadt a gatyád. Azóta sem tudom elfelejteni azt a döbbent, majd zavarban lévő arckifejezést. Nagyon édes voltál!
De ami a legfelejthetetlenebb az a szilveszter éjjel volt. Itt rontottam el az egészet. Nem kellett volna annyit innunk és utána nem kellett volna felvinnelek a szobámba. De az, ami ott történt, az felejthetetlen volt! Ekkor mutattad meg igazán, hogy mennyi szeretet lakozik benned! Sosem fogom azt megbocsájtani magamnak, amit ez után elkövettem! De most végre elmagyarázhatom neked!
A szüleimnek sürgősen haza kellett utazniuk az év első napján és engem nem hagyhattak ott. Ezért nem voltam már akkor ott a szobában, amikor te felébredtél. Sajnálom!
xx Nathan

- Utálom! - kiáltottam el magam, mire apu bedugta a fejét a szobámba.
- Remélem, hogy nem a pakolást utálod, ugyan is szinte még semmid sincs bepakolva.
- Mindjárt készen vagyok apu! - sóhajtottam egy nagyot. Összegyűrtem a levelet és bedobtam az egyik bőrönd aljába.
A téli szünetet Southampton-ban töltöttem anyuval és a barátaimmal. Ekkor találkoztam össze Mr-többé-nem-mondom-ki-a-nevét-tel. És ami a legszánalmasabb az az, hogy egy olyan iránt táplálok érzéseket, aki össze-vissza hazudott nekem, ráadásul szinte semmit sem tudok róla! Csak annyit, hogy most harmadikos a középiskolában, mint ahogy én is. De sajnos az utolsó másfél évemet nem tölthetem a barátaimmal, a megszokott környezetbe és abba a suliba, ahol mindent elkezdtem.
Anyu és apu pár évvel ezelőtt elváltak és külön költöztek. A válás nem éppen volt szép! Az döntött, hogy kinek van nagyobb befolyása és jobb ügyvédje. Hát ez mind apunak volt! Az öcsémet, Christopher-t apuhoz ítélte a bíróság, mivel ő még nem múlt el akkor 14 és így még nem dönthetett, hogy melyik szülőjénél szeretne maradni. Én anyuval maradtam Southampton-ban, míg apu és Christopher Glouchester-be költöztek. Ekkor apu megfenyegette anyut, hogyha nem ad meg nekem mindent, akkor engem is elvisz magával. Anyu mindent megadott nekem, amire csak vágytam - habár nem voltak valami nagy igényeim. A harmadikos évem nem éppen úgy alakult, ahogy gondoltam volna. Sokkal több iskolán kívüli programom volt, mint amire számítottam, így a jegyeim nem alakultak valami fényesen, mert nem tudtam annyit tanulni. Ez persze apu fülébe jutott, és anyut hibáztatta mind ezért, amikor ő nem is tehetett semmiről!
Így ide lyukadtunk ki. Apuhoz kell költöznöm és új iskolába kell járnom. A költözéssel és az iskolával nem is lenne semmi gondom, ha nem apuval kellene egy fedél alatt laknom majd. Már hallom is, ahogy utasítgat: Nem mehetsz el este sehová sem! Ebben a klubban sem mehetsz! Vásárolni sem mehetsz el, van elég ruhád! Tanulj! Szoba fogság! Kilenc órakor takarodó! Már most hiányzik anyu!
Időbe telt, de végül minden cuccomat összepakoltam. Apu segített levinni az emeletről a kocsiig a bőröndömet és a dobozaimat, míg anyu a konyhában szorgoskodott és csomagolt egy kis ennivalót az útra.
- Köszönj el anyádtól és indulunk! - utasított apu.
Könnyes szemmel ballagtam anyu felé. Amikor oda értem hozzá jó szorosan megöleltem.
- Ígérd meg, hogy szót fogadsz apádnak! - suttogta anyu a fülembe.
- Nem! - szipogtam.
- Szeretlek Kicsim!
- Én is szeretlek!

Az utazás alatt én is és apu is csöndben voltunk. Csak a motor zúgása és a rádióból kiáramló zene hangja hallatszott.
- Nem sokára ott vagyunk. - szólalt meg apu.
- Tudom. Voltam már itt párszor. - kicsit élesebbre sikerült a hangom, mint ahogy azt terveztem.
- Nem tűröm el ezt a hangnemet kisasszony! - mordult fel Mr. Mogorvaság.
Elrebegtem egy bocsánat féleséget és vártam, hogy megérkezzünk a pokol házába.
Az óriási vörös tetős, barna köves ház kitűnt a kis házak között. Nagy mosoly terült szét az arcomon, amikor megláttam az öcsémet a ház bejárata előtt dideregni. Szinte még meg sem állt az autó, de én már kipattantam és gyorsan odafutottam hozza. Szorosan megöleltem és ahová csak tudtam puszit nyomtam az arcára.
- Elég! - tolt el magától. - Nem vagyok már 5 éves, hogy itt puszilgass!
- Lehet, hogy már nem vagy 5 éves, de még mindig az én öcsém vagy! - kócoltam össze a haját, mivel nem volt rajta sapka.
- Hé Collins! - kiabált egy csapat fiú a hátam mögött.
- Légyszi ne égess le! - suttogta, majd oda ment a fiúkhoz és lepacsizott velük.
- Kik ezek a fiúk? - kérdeztem aputól, miközben hordta be a cuccaimat a házba.
- Christopher barátjai, néha átjönnek játszani.
- Gyertek bemutatom a nővéremet. - meghallottam, ahogy öcsi ezt mondja, ezért inkább ő feléjük vettem az irányt az autó csomagtartója helyett.
- Neked van nővéred? - kérdezte az egyik, mire mosolyognom kell.
De a mosolyom egyből lehervadt, amikor megláttam azt a személyt, akit még reggel a pokolba kívántam.
- Hát te? - nyögtem ki nagy nehezen.
- Te vagy Christopher nővére? - kérdezett vissza.

2015. május 24., vasárnap

Társoldal

Sziasztok!:)
Mint már a címből kiderült, társoldalt keresnék. Mindegy, hogy milyen blog - fantasy, fanfiction, romantikus, horror, stb... Az egy kicsit előnyben részesül, akinek a blogja Nathan Sykes-ról szól! De újra mondom: ez nem feltétel.

Hogyan tudsz jelentkezni:
 - kommentbe várom a jelentkezőket
 - blogger név
 - blogod linkje, amelyikkel társulni szeretnél

Mit is jelent a társulás?
 - kitesszük egymás blogját a sajátunkra jól látható helyre
 - cserébe is kitesszük egymást
 - ha bármi problémánk van legyen az ihlet kérés vagy bármilyen segítség, segítünk egymásnak!

Várom a jelentkezőket! :)

2015. május 22., péntek

Prológus

Sziasztok!:)
Ehhez a naphoz is elérkeztünk! Gondolom, ti azért vártátok ezt a napot, hogy végre felkerüljön ez a rész és végre olvashassatok, én pedig azért vártam ennyire, hogy meg tudjam, mégis milyen véleménnyel vagytok eddig a blogról.
Sokatok számára biztos az a kép fog kialakulni erről a blogról, hogy ismételten egy sablonos történet. Ne gondoljátok ezt, mert ez még csak az eleje és hamar izgalmassá fog válni! Ígérem!
Jó olvasást! :)
Puszi :*


 # Hope
- Nagyon szép vagy. - simított egy hajtincset a fülem mögé.
- Azt hiszem ezt már mondtad párszor. - lehajtottam a fejemet, mert éreztem, hogy a bókjaitól elvörösödtem.

Pár napja egy csendes kis tini bárban leszólított egy srác. Nagyon fura érzés volt, mert még így senki sem kezdeményezett beszélgetést, hogy csak úgy oda jön és meghív egy italra. Igaz, előtte körülbelül negyed órán keresztül szemeztünk egymással, de akkor sem gondoltam, hogy oda jön hozzám. Az első pillanattól kezdve elbűvölt férfias sármja. Ami legelsőre megfogott benne, azok a szemei voltak. Az életemre esküszöm, hogy még sosem láttam, ilyen szép, élénk zöld szempárt. Ami hozzátársult, az sem volt semmi! Felzselézett haj - ami a gyengém -, és feszülős póló. Már a látványtól is perverz gondoltok suhantak át az agyamon. Meghívott egy italra és beszélgetni, ismerkedni kezdtünk. Elmondta, hogy csak a téli szünetre utazott ide a családjával Southampton-ba, így nem is merült fel bennem, az a kérdés, hogy: Mi lenne, ha összejönnénk és...? Ami a legfurcsább volt az egészbe, hogy még találkozni akart, ezért szinte a téli szünet minden egyes napját együtt töltöttük. Sétáltunk, hógolyóztunk, filmeztünk.

Most pedig itt ülünk szilveszter napján egy pub bárjánál és nem telik el egy olyan perc sem, hogy nem mondana valami édes dolgot. Istenem! - nyögtem fel magamban. Miért kell pont egy ilyen cuki srácba - akit előre láthatólag soha többé nem fogok látni -, belezúgnom? Miért vagyok én ilyen érzelmes típus? Alig ismerem ezt a srácot, de már táplálok iránta valamiféle érzelmeket. Tiszta hülye vagyok! De nem tehetek róla, hogy ha egy srác ennyire közvetlen és kedves, érzelem mentesen beszélgessek vele!
- Kérsz még egy italt? -  huncut csillogást véltem felfedezni a szemében.
- Te le akarsz engem itatni? - kérdeztem vissza.
- Nem. Csak lovagias akartam lenni. - simogatta meg a combomat.
Hmm! Az érintései! Ez a srác biztos valami isten féleség, mert még egyszer sem találkoztam olyannal, akinek ilyen finom, puha érintései lettek volna!
- Mi lenne ha táncolnánk? - vetettem fel egy lehetőséget.
- Rendben.
Megfogta a kezemet és a táncoló tömegbe vezetett. Először szemtől szembe táncoltunk, de ez nem tartott sokáig. Megfordított, hogy neki háttal legyek. Kezeit a combomra tette és fel-le simogatott, miközben hol a nyakamat, hol pedig a vállamat csókolgatta. Seggemmel férfiasságának dörgölőztem, mire halkan felnyögött. Így táncoltunk... lassan... érzékien... Közbe a kezeimet a hajához vezettem és belemarkoltam, mire megharapta a vállamat, ugyanis váll és ujj nélküli top volt rajtam.
- Hm... Ezt már nem bírom. Gyere! - megfogta a karomat és maga után vonszolt.

A legutolsó emlékem már csak az volt, hogy felvitt a hotel szobájába, ahol számomra csodálatosnak vélt estét töltöttünk együtt, de amikor már felébredtem, akkor már sem ő, sem pedig a csomagjai nem voltak sehol...

2015. május 18., hétfő

Helyszínek


Southampton
Southampton - Hope régi otthona

Gloucester
Gloucester - Hope új otthona




Sziasztok!:)
Ezt a bejegyzést azért hoztam létre, hogy egy kicsit jobban megismerhessétek a szereplők lakhelyét. Nem szerettem volna erre pazarolni egy külön modult, így inkább ide tettem. A fejezet menüben megtalálhatjátok.
A legelső részt, vagyis a prológust pénteken, azaz május 22-én fogom feltenni.
El sem hiszitek, hogy mennyire boldog vagyok! Még fel sem került egy rész sem, de már van 4 feliratkozóm. *-*  Thank you very much! I hope you will like the story!

2015. május 15., péntek

Hello everybody!

Sziasztok!:)
Nem szeretnék bemutatkozni, mert már elég régóta vagyok a bloggerek világában és szerintem jó páran már hallottatok felőlem, vagy legalábbis a nevemet láttátok már pár helyen.
Azért hoztam létre ezt a blogot, mert hirtelen megszállt egy ihlet és muszáj volt azt leírnom, így hát kialakult egy új blog. A főszereplő Hope Collins (Indiana Evans) és Nathan Sykes. Előre jelzem, ez nem fanfiction! Nem biztos, hogy mindenki ismeri Nathan Sykes-t. Régebben volt két olyan blogom is, amik róla szóltak. Imádtam őt, aztán jött egy időszak, amikor nem igazán kedveltem, de most újra megszerettem! Pár szó róla, ha nem tudja valaki, hogy ki is ő. The Wanted banda egyik tagja volt, de ők tavaly feloszlottak, majd Nathan szóló karrierbe kezdett és már van új pár dala.
A történetben nem lesz szó sem bandáról, sem pedig éneklésről. Egy romantikus történetnek nézünk elébe, ami tele lesz váratlan fordulatokkal.
A trailer-t már rég felraktam, így ismerkedhettek egy picit a történettel. A szereplők is már kint vannak, egy-két jellemzővel ellátva.
Az első részt, vagyis a prológust még nem tudom, hogy mikor fogom hozni, de azt majd úgy is kiírom a blogra. Ha minden sikerül, akkor jövő héten pénteken fogom feltenni.
Jó szórakozást a blogomon! :)