Prológus

Sziasztok!:)

Ehhez a naphoz is elérkeztünk! Gondolom, ti azért vártátok ezt a napot, hogy végre felkerüljön ez a rész és végre olvashassatok, én pedig azért vártam ennyire, hogy meg tudjam, mégis milyen véleménnyel vagytok eddig a blogról.

Sokatok számára biztos az a kép fog kialakulni erről a blogról, hogy ismételten egy sablonos történet. Ne gondoljátok ezt, mert ez még csak az eleje és hamar izgalmassá fog válni! Ígérem!

Jó olvasást! :)

Puszi :*

 # Hope

- Nagyon szép vagy. - simított egy hajtincset a fülem mögé.
- Azt hiszem ezt már mondtad párszor. - lehajtottam a fejemet, mert éreztem, hogy a bókjaitól elvörösödtem.

Pár napja egy csendes kis tini bárban leszólított egy srác. Nagyon fura érzés volt, mert még így senki sem kezdeményezett beszélgetést, hogy csak úgy oda jön és meghív egy italra. Igaz, előtte körülbelül negyed órán keresztül szemeztünk egymással, de akkor sem gondoltam, hogy oda jön hozzám. Az első pillanattól kezdve elbűvölt férfias sármja. Ami legelsőre megfogott benne, azok a szemei voltak. Az életemre esküszöm, hogy még sosem láttam, ilyen szép, élénk zöld szempárt. Ami hozzátársult, az sem volt semmi! Felzselézett haj - ami a gyengém -, és feszülős póló. Már a látványtól is perverz gondoltok suhantak át az agyamon. Meghívott egy italra és beszélgetni, ismerkedni kezdtünk. Elmondta, hogy csak a téli szünetre utazott ide a családjával Southampton-ba, így nem is merült fel bennem, az a kérdés, hogy: Mi lenne, ha összejönnénk és...? Ami a legfurcsább volt az egészbe, hogy még találkozni akart, ezért szinte a téli szünet minden egyes napját együtt töltöttük. Sétáltunk, hógolyóztunk, filmeztünk.

Most pedig itt ülünk szilveszter napján egy pub bárjánál és nem telik el egy olyan perc sem, hogy nem mondana valami édes dolgot. Istenem! - nyögtem fel magamban. Miért kell pont egy ilyen cuki srácba - akit előre láthatólag soha többé nem fogok látni -, belezúgnom? Miért vagyok én ilyen érzelmes típus? Alig ismerem ezt a srácot, de már táplálok iránta valamiféle érzelmeket. Tiszta hülye vagyok! De nem tehetek róla, hogy ha egy srác ennyire közvetlen és kedves, érzelem mentesen beszélgessek vele!
- Kérsz még egy italt? -  huncut csillogást véltem felfedezni a szemében.
- Te le akarsz engem itatni? - kérdeztem vissza.
- Nem. Csak lovagias akartam lenni. - simogatta meg a combomat.
Hmm! Az érintései! Ez a srác biztos valami isten féleség, mert még egyszer sem találkoztam olyannal, akinek ilyen finom, puha érintései lettek volna!
- Mi lenne ha táncolnánk? - vetettem fel egy lehetőséget.
- Rendben.
Megfogta a kezemet és a táncoló tömegbe vezetett. Először szemtől szembe táncoltunk, de ez nem tartott sokáig. Megfordított, hogy neki háttal legyek. Kezeit a combomra tette és fel-le simogatott, miközben hol a nyakamat, hol pedig a vállamat csókolgatta. Seggemmel férfiasságának dörgölőztem, mire halkan felnyögött. Így táncoltunk... lassan... érzékien... Közbe a kezeimet a hajához vezettem és belemarkoltam, mire megharapta a vállamat, ugyanis váll és ujj nélküli top volt rajtam.
- Hm... Ezt már nem bírom. Gyere! - megfogta a karomat és maga után vonszolt.

A legutolsó emlékem már csak az volt, hogy felvitt a hotel szobájába, ahol számomra csodálatosnak vélt estét töltöttünk együtt, de amikor már felébredtem, akkor már sem ő, sem pedig a csomagjai nem voltak sehol...