6. - Cukiságok

Sziasztok!:)
Ebben a fejezetben fog Nathan és Hope együtt tanulni. 
Még mielőtt neki kezdenétek / kezdetetek volna az olvasásnak, ki mit gondolt, hogy hogyan fog zajlani a tanulás? Tanulni fognak vagy esetleg mást csinálnak?
Szerintetek összefognak jönni vagy csak barátok maradnak?
Jó olvasást!:)
Puszi:*

 

# Hope

Idegesítő. Irrítáló. Borzongó hatást keltő. Ezek a szavak jutottak eszembe, amikor meghallottam azt a hangot. A hátamon futkosott tőle a hideg. Nem gondoltam volna, hogy képes egy ember ilyen nyálasan és enyhén rikácsolva beszélni, de itt az élő példa rá. Nathan exe, Brittany libbent oda hozzám, amikor a könyveimet pakolásztam a szekrényembe.

- Hm... Hope! - dőlt a mellettem lévő szekrénynek. - Az a hír járja, hogy Nathie lesz az új korrepetáló tanárod... Azok a régi szép idők, amikor még engem korrepetált. - harsányan felnevetett. - Na persze máshogyan, ahogy téged fog.

- Am... Hogy is hívnak?

- Brittany, ha nem tudnád. - felelte nagyképűen.

- Brittany. Hm! Igazi ribanc név. - megtudom én védeni magam, ha az kell.

- Te csak ne merészelj... - suttogva kiabált.

- Mit ne merészeljen? - jelent meg Brittany mögött Nathan egyik haverja. Mi is a neve? - Tűnj el Britt! Senki se kíváncsi rád.

Olyan hangot adott ki, mint a lovak, valami fújtatás félét, majd hátra dobta a fekete haját és felemelt fejjel távozott.

- Minden oké? - kérdezte.

- Aham. Kösz.. öhm... - ez a gáz, amikor elfelejted valami nevét.

- Brad. - segített.

- Kösz Brad. - köszöntem meg neki még egyszer mosolyogva.

- Nem kell tartani tőle, irigykedik rád. - irigykedik? Miről beszél ez? - Ne nézz így rám! - terjegetett az arcom előtt. - Te vagy itt az új lány és mindenki rád kíváncsi és nem ő rá. Az első éveseknél is ez a hír járja, csak ott az a verzió, hogy Christiopher-nek van egy nővére és így a mindenki meg akar nézni téged.

- Tudnám értékelni, ha nem nézegetne engem senki.

- Még Nathan se nézzen? - vágta rá egyből.

Ha szemmel tudnék ölni, akkor ő már rég halott lenne.

- Na mindegy is. - védekezett. - Csak ez akartam oda adni neked. - kezembe nyomott egy papír.

Jobban szemre vételeztem a papírt. Egy bálkirály és egy bálkirálynő képe volt rajta. Majd ez a szöveg: ,, Légy te a tavaszi bálkirály vagy bálkirálynő! Jelentkezéshez add meg a neved és kampányolj, hogy tiéd legyen a korona!" Most ezt vegyem célzásnak? Áhh! Összegyűrtem a papírt és bedobtam a szekrényembe. Biztos nem csinálok magamból cirkuszi majmot!

***

Délután a szobámban pakolgattam a cuccaimat. Elővettem azokat a könyveket és füzeteket, amikre holnap szükségem lesz. Hirtelen olyan sok időm lett, hogy félek, unatkozni fogok. Az egész délutánt és estét tanulással tölthetem. Neten nézegettem jégtáncról dolgokat és mint kiderült, itt Gloucester-be nincs ilyen edzés, szóval más elfoglaltságot kell keresnem, ha Mr. Őnagyságos, vagyis az apám megengedi.

- Kop-kop! - kopogtattak az ajtón, mire a görgős székemmel megfordultam.

- Gyere csak! - Nathan állt az ajtóban és a szobát kezdte nézegetni. - Cuki, ugye?

- Szerintem te vagy a cuki. - küldött felém egy mosolyt, amitől elpirultam.

- Szerintem meg a tanulás lenne nagyon cuki. - szólalt meg apám Nathan mögül.

Mind a ketten egy kicsit megijedtünk, de főleg Nathan, aki beljebb jött a szobába. Honnan a fenéből került elő apám?

- Szabályok! - kezdte ellenkezést nem tűrő hangon. - Ajtó nyitva marad és tanultok, mint a kis angyalok. Érte vagyok?

- Igen, Mr. Collins. - válaszolta Nathan.

- Ms. Pharrel nem sokára hoz fel nektek egy kis nasit. - ezzel távozott a szobámból.

Elhelyezkedtünk az ágyamon és neki kezdtünk a tanulásnak. Először a töri könyvet vettük a kezünkbe. Együtt átlapoztuk az egész fejezetet és elolvastuk a kiemelt részeket. A múlt órai anyagnál megálltunk és azt részletesebben átnéztük. Először két könyvből tanultunk, de Nathan oda csusszant mellém, így egy könyv maradt már csak. Olyan finom parfüm illata volt, hogy teljesen elvette az eszemet. Nem tudtam koncentrálni. Hallottam a hangokat, de nem értettem belőlük semmit.

- Hope! - felriadtam. - Te nem is figyelsz!

- Én... izé.... öhm... figyeltem. - dadogtam.

Zavarban is voltam, de el is szomorodtam, mert felkelt az ágyról és így nem szagolgathattam.

- Hát ha figyeltél, akkor kérdezek. Szóval... - hm. Eltudnám viselni ezt a látványt. Ahogy ott állt előttem csőnadrágjában és kissé felcsúszott pólójában... Annyira dögös! - Akkor! Ki volt Saint-Germain gróf?

- Erre tudom a választ! - törökülésbe ugrottam és összecsaptam a két kezemet. Annyira fellelkesedtem, hogy tudom a válasz. - 18. században élt és gondolatolvasó volt. Meg a nevéhez fűződik a Temple, a kornógráf és az időutázas. Állítólag egy nap hétszer is tudott az időben utazni. És ő az ötödik időutazó a vérkörben.

Gyors elhadartam, mire Nathan-nek leesett az álla.

- Na? Tudok vagy tudok? - kérdeztem egy kicsit nagyképűen.

- Ez most komoly? Időutázas? Kornóakármi? Vérkör?

- Ne már! - nyöszörögtem. - Az időtlen szerelem trilógiában volt. Tudod! Rubinvörs, Gideon, Gwen... - soroltam volna még, de közben szólt.

- Hope! Ez mese...

- Töri is egy mese! - vágtam a szavába.

- De ez meg is történt.

- Honnét tudod, hogy ez nem történt meg? - makacskodtam.

- Hope! - a hangsúlya olyan lemondó volt.

- Nathan?!

- Nem a töri az erősséged. - ült vissza mellém.

Ezután Nathan újból elmondta, hogy ki is az a Saint-Germain gróf, majd matekoztunk és franciáztunk. Most már nem terelte el semmi a figyelmemet, mert Nathan nem jött olyan közel hozzám, én pedig féltem közelebb menni ő hozzá. Tanulás közbe bekaptunk pár falatot. Ha a frissen sült, meleg, kis pizzás csigákat lehet falatnak nevezni. A házvezetőnő megint ki tett magáért. Tanulás befejeztével, Nathan már csomagolt is össze, hogy megy haza. Nem tudtam hogyan bírjam maradásra, mert olyan volt vele, így a legelső gondolat csúszott ki a számon.

- Haza kísérjelek?

- A fiúk szokták a lányokat haza kísérni. - úgy nézett rám, mintha bolond lennék. Habár annak is éreztem magam. - Amúgy meg nem kell. Hátha eltévedsz visszafele.

Felvette a kabátját és a táskáját a vállára, és elment.