2015. augusztus 13., csütörtök

13. - Anyu visszatér

Sziasztok!:)
Ebben a részben Hope-ék matekozni fognak, szóval előre is bocsi, ha egy kicsit unalmas vagy nem értetek belőle semmit. Sajna, én ezt tanultam év vége fele, szóval gondoltam megvillogtatom a matek tudásomat. :D
Nem tudom mikor írtam már ilyent, de most azt hiszem ennek is eljött az ideje.
Nagyon szépen szeretném megköszönni a 10 feliratkozót és azoknak meg külön köszönöm, akik ténylegesen is rendszeresen bekukkantanak a blogba.! :) 
Imádlak titeket! :*
Főleg Cassie-t, aki egyéb okok miatt már olvasta ez a részt, így ő neki ez most nem lesz nagy újdonság.:)
Cassie az előző részhez írt egy jó hosszú kommentet, ami miatt megváltoztattam az elképzelésemet a történetet illetően.
Christopher-nek és Brittany-nak több szerepet fogok majd szánni és még egy személynek, akit még ti nem ismertek, de majd megfogjátok ismerni.:)
Az oldal menübe szavazhattok, hogy ki a kedvenc szereplőtök. Kíváncsi vagyok, hogy kinek ki a kedvence. :)
Nekem személy szerint Nathan-t, de ha nem is ő lenne a favorit, akkor nem róla írnék blogot! :D
Jó olvasást! :)
Puszi :*




# Hope
Mivel most kivételesen Nathan-höz mentünk tanulni, így muszáj volt találkoznom a többi Skyes családtaggal. Az anyukáját alapból ismertem, mivel ő tartja az ének órákat. Volt egy olyan sanda gyanúm, hogy Nathan beszélt neki rólam, vagy legalább is a korrepetálást megemlítette, mert nem döbbent meg, amikor a lakásuk kellős közepén meglátott. Van neki egy húga is, Jessica, aki 3 évvel fiatalabb nála. Ő most éppen nem volt otthon, mivel tánc edzésekre jár. Nagyon otthonos kis házban élnek, melyből csak úgy árad a szeretet, nem úgy mint a miénkből... Ha belépek a mi házunkban, olyan mintha egy jéggé fagyott pokolba lépnék be, pedig köztudott, hogy a pokolban - már ha létezik ilyesmi -, ott meleg van. Nathan szobája valamivel kisebb, mint az enyém, de anyu lakásában lévő szobámmal éppen hogy megegyezik. A szobájában volt egy egy személyes ágy, íróasztal és három szekrény egymás mellett. A falak színe halvány kék volt. Amint beléptem a szobába egyből megcsapott az az igazi férfias illat. Nathan illata. Határozottan nem olyan illatok keringtek, mint Christopher szobájába!
- Ülj le nyugodtan!
Körülnéztem, hogy hová is ülhetnék. Mivel az asztalánál csak egy szék állt, így inkább az ágyat választottam ülőalkalmasságnak. Elővettem a matek cuccomat, mire ő is oda hozta mellém a könyvét és a füzetét.
- Szóval... - kezdte el a mondandóját. - Hol is kezdjük? Áh, itt van a feladat. Szóval koszinusz szor két x és 30 fok összege egyenlő egyketteddel. (cos(20x+30°)=1/2)
- A koszinusz egyketted az 60 fok. - vágtam rá egyből, mivel kívülről megtanultam a nevezetesen szögeket.
- És az radiánba átszámolva? - kérdezett vissza.
- Öhm... - elővettem a számológépemet és elkezdtem az átváltást. - Az pi per 3.
- Akkor a 30° az pi per 6.
Ezután úgy folytattuk a tanulást, hogy ahányszor jól megoldottunk egy példát, vagy jól válaszoltunk a másik kérdésére, annyiszor csókolóztunk. Igen ösztönző megoldást választottunk, így igyekeztünk minél hamarabb megtanulni az anyagot, hogy utána csókolózásba forrjunk össze. A irodalmi felvilágosodást olvasgattam, mikor éreztem a seggem alatt az ágyon, hogy Nathan egyre közelebb csusszan hozzám, mert egyre jobban bepréselődött a matrac. A combja hozzáért a combomhoz. Kezével végigsimított a hátamon fentről lefelé, majd vissza. Érintései miatt nem tudtam koncentrálni. Olvastam tovább a szöveget, de semmit sem jegyeztem meg az olvasottakból. Nathan eltűrte a hajamat az útból, így jobban hozzáfért a nyakamhoz. Olyan közel hajolt hozzám, hogy éreztem meleg leheletét érzékeny, felforrósodott bőrömön.
- Nem csináld. Nem tudok figyelni. - nyögtem ki nagy nehezen.
- Mégis mit ne csináljak? - csókolt bele a nyakhajlatomba.
- Nathan. - húzódtam el tőle vigyorogva. - Ezt még meg kell tanulnom. - mutattam a könyvemre, mire azt elvette tőlem.
- Tanulj akkor, amikor mindenki más. Óra előtt.
Közelebb ült hozzám és a derekamnál fogva magához húzott.
- Oké. - az arca olyan közel volt az enyémhez, hogy ha kicsit előredöntöm a fejemet, akkor nyugodtam le tudtam volna smárolni. - Akkor mit csináljunk?
- Vagy egy-két ötletem. - jelentőségteljesen lenézett az ajkaimra, majd vissza a szemembe.
- Hmmm. Hallgatlak.
- Hmmm. Mondjuk ehhez mit szólsz?
Az állam alá helyezte a mutatóujját, így kissé felemelte a fejemet. Lassan közeledett hozzám, míg az ajkaink össze nem értek. Nem csókolt meg, csak finoman odaérintette a száját az enyémhez. A pulzusom megnövekedett, a testem felforrósodott. Hasam görcsölni kezdett, de ez nem olyan volt, mint egy menstruációs görcs. Nem fájt, inkább élveztem, hogy ez a félisten, aki a nyelvét végig húzta az alsó ajkamon, ilyen reakciót tud kiváltani belőlem. Alig érezhetően megcsókolta a számszélét, majd újból visszahúzódott. Esküszöm, ha tíz másodpercen belül nem csókol meg normálisan, ideg összeroppanást kapott. Volt már pár srác az életembe, de egyik sem tudott ilyen érzéseket kiváltani belőlem egyetlen érintésével, csókjával!
- Kérlek. - nyöszörögtem, miközben a tarkójánál fogva még közelebb húztam magamhoz.
- Hm?
- Csókolj meg!
- Más kívánság? - éreztem, ahogy benyúl a pólóm alá és csupasz, meleg kezével a derekamat kezdi el simogatni.
- Pillanatnyilag nincs.
Olyan vadul, olyan erőteljesen rontott az ajkaimnak, hogy hirtelen nem tudtam megtartani a saját súlyomat, így hátraborultam az ágyra. Nathan egyre szenvedélyesebben csókolt, miközben a két lábam közé pozicionálta magát. Felhúztam a lábaimat, majd összekulcsoltam őket a dereka körül. A mozdulat által még közelebb kerültünk egymáshoz, de nem csak a felső testünk, ha a nemi szervünk is. Nőiességemnél éreztem egyre keményedő férfiasságát. Felnyögtem. Itt és most akarom ezt a görög félistent! Szívta és harapta is ajkaimat. Jesszus! Teljesen beindultam! Kezeimet levezetettem az oldalánál, majd benyúltam a pólója alá és simogatni kezdtem sima, izmos hátát.
- Teljesen megőrjítesz. - lihegte, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni.
- Mert megőrülök érted. - újra felnyögtem, amikor megharapta a nyakamat.
Az ajkai újra megtalálták az enyémet. Nem bírtam magammal. Annyira magával ragadott ez a leírhatatlan érzés, hogy egyre többet akartam Nathan-ből. Akaratlanul is feljebb emelkedett a csípőm és hozzádörgölőztem Nathan-höz.
-  Áhh. - szakadt ki belőle.
- Megjöttem! - kiáltotta kintről egy lány, mire mindketten felkaptuk a fejünket.
- Öööö... - mutattam az ajtó fele, jelezve, hogy mondja el, ki jött meg.
- Megjöttem a húgom. - nyakamba fúrta a fejét, majd gondterheltem felnyögött. - Ha nem akarod, hogy így lásson minket, akkor ezt abba kellene hagynunk.
- Miért látna meg? - nem értettem, hogy ezzel mit is akar mondani.
- Tudod, a húgom, néha-néha kopogás nélkül beront a szobámba és nem tudom, hogy melyikünk lenne nagyobb zavarba, ha így látna minket. Ő vagy mi.
- Rendben.
Nagy nehezen, de összeszedtem magamat, mind lelkileg, mind fizikailag. Az emeletről lefelé menet összetalálkoztam Jessica-val. Nathan bemutatott egymásnak minket.
- Jessica, ő itt Hope. Christopher nővére. - én csak mosolyogtam az elbűvölő kis szőke teremtésre.
- Christopher Collins nővére vagy? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- Igen.
Mint kiderült Jessica is ugyan abban a suliba jár, mint mi és így ismeri az öcsémet. Még egyszer sem láttam a suliban. De ezután majd jobban oda figyelek. Ráadásul még be is jön neki. Hű, mi lesz itt! Collins-ok vegyülnek Sykes-ékkal? Vicces, végén még dupla randira fogunk menni.

Nathan most is az anyja kocsijával vitt haza. Meg is jegyeztem neki, hogy a végén még meg fog gyűlölni engem, mivel mindig az ő kocsijával fuvaroz ide-oda. Erre nem szólt semmit, csak mosolygott. Leparkolt a házunk előtt, a járda mellett. Egy nagy sóhajtottam, miközben végig néztem a házon.
- Nem akarok bemenni. - motyogtam magam elé.
Nathan biztatóan megszorította a kezemet, majd kiszállt és átjött az én felemre. Sosem tudom eldönteni, hogy ennyire úriember vagy csak nekem akar kedveskedni.
- Gyere. - nyújtotta a kezét. - Oda kísérlek az ajtóig.
Még csak este 6 óra volt, de már besötétedett. Az égen nem látszottak a csillagok és még a Hold sem tündökölt. Ebből arra következtettem, hogy biztos felhős az ég. Ahogy kiszálltam a kocsiból megcsapott a hideg, csípős, téli levegő. Kirázott a hideg, amitől megremegtem.
- Fázol? - kérdezte gyengéden és még jobban magához húzott.
- Egy kicsit.
- Be kellene menned, nem akarom, hogy megfázz.
- Ilyen gyorsan le akarsz pattintani? - kérdeztem.
- Nem, de hogy is. - simított végig az arcomon.
Az ajtónál állva oda bújtam hozzá és jó szorosan összeölelkeztünk.
- Köszönöm, hogy nálad lehetettem délután.
- Bármikor.
Elhúzódtam tőle és sáljával sarkával kezdtem el babrálni.
- Tetszik?
- Micsoda? - néztem rá értetlenül, mert nem tudtam, hogy mire célzott.
- A sál. - vigyorodott el.
- Jah! - kaptam észhez. - Az tetszik, hogy rajta van az illatod.
Kijelentésemre elvigyorodott és levette a nyakáról a sálat és az én nyakamba akasztotta. Egyből megcsapott az a jellegzetes Nathan illat. Sosem fogom levenni a nyakamból!
- Vigyázz rá. - érintette meg az orromat figyelmeztetés képpen.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
Lábujj hegyre álltam és megcsókoltam. Automatikusan a nyaka köré fontam a karomat, hogy még jobban oda húzzam magamhoz.
- Holnap találkozunk. - lehelte az ajkamra.
Megpuszilta az arcomat és elindult a kocsija felé. Még egyszer, utoljára integettünk egymásnak, majd bementem a házba.
- Megjöttem. - egyből rossz kedvem lett, mikor beléptem a házba. Levetettem a kabátomat és csizmámat, de Nathan sálját a nyakamba hagytam. Megindultam a lépcső fele, mikor egy rég nem hallott hangot meghallottam a nappaliból.
- Aranyos srác.
Visszahátráltam a nappaliba nyíló boltívhez és ott állt anyu mosolyogva. Apu és Christopher a kanapén ülve néztek minket.
- Anyu! - sikítottam el magam, majd oda rohantam hozzá és jó szorosan megöleltem. - Hogy kerülsz ide?
- Apád hívott. - újra megölelt és a fülembe súgta. - Biztos nem bír egy kamasz lánnyal.
Kijelentésén mind a ketten elnevettük magunkat.
- Annyira hiányoztál. - küszködtem az örömkönnyeimmel.
- Te is hiányoztál nekem Prücsök.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése